Magammal, ha szembenézek,

visszajönnek az emlékek.

Előttem az igaz tükör,

szívembe lát, és összetör.

De bárhogy is lesz majd végül:

Ne menjek el emlék nélkül!

Voltam józan, voltam részeg,

bátor harcos, gyáva féreg;

áldozat, és igen, tettes,

néha durva, néha kedves.

De akárhogy is alakul,

ne tűnjek el nyomtalanul!

Meglehet, hogy mást vártatok,

de én is csak ember vagyok;

se nem Jézus, se nem Sátán:

csak halandó a föld hátán.

Azt akarom, bármi legyen:

maradjon emlékezetem!

Hiszem, hogy a jó, az több volt,

az élet kell, és nem a holt!

Mert magvaim elvetettem,

s kivirágzott így a kertem;

régi, s mai gondolatok:

így, vagy úgy – de itt maradok.

2014-10-19