Kutatlak őszi, enyhe szélben,
borús vasárnap...elbeszéljem?
A park szerelmi várta...s vallok,
neved sikoltva, hátha hallod:
nekem te jó vagy, mást keveslek,
ezért akarlak és kereslek!
Tudom, ha újra rád találok,
múlttá szelídül érv meg ál-ok...
S talán egy árva délelőttön
nagyot kiáltok: végre!...ő jön!
     Puhán ölelj majd, pille-nesszel,
     egész halálig!...és ne vessz el!