Így beszélt Pearse Conollynak*:

„A beszéd könnyű ám,”

„Rút szótól száradt le minden

Levél a rózsafán;

Vagy a keserű szél volt az,

A tengerről talán.”

„Nem kell más, csak a locsolás,”

James így felelt menten,

„Hogy viruljon újra a zöld

És szépen rügyezzen,

Virágot hozzon a bimbó,

S a kert dísze legyen.”

„De honnan szerezzünk vizet,”

- Szólt Pearse Conollynak -

„Mikor kiszáradt minden kút?

Világos, mint a nap:

Hogy öntözzük a rózsafánk,

Csak a vérünk maradt.”

The Rose Tree

'O WORDS are
lightly spoken,'

Said Pearse to Connolly,

'Maybe a breath of politic words

Has withered our Rose Tree;

Or maybe but a wind that blows

Across the bitter sea.'

'It needs to be but watered,'

James Connolly replied,

'To make the green come out again

And spread on every side,

And shake the blossom from the bud

To be the garden's pride.'

'But where can we draw water,'

Said Pearse to Connolly,

'When all the wells are parched away?

O plain as plain can be

There's nothing but our own red blood

Can make a right Rose Tree.'