Aranylant

...........................

LÁTOM A LELKET

Állításom merész. Még azt, hogy Keresztelő János látta,
elfogadjuk, de mondhatja-e egy hétköznapi ember? Igen. Erről
szeretnék írni, s nem kell misztikus élményekre gondolni. Csupán
annyi, amit a mindennapi hívő, szürke hétköznapi ember is képes
érzékel, "látni".

              Látom a Lelket

              az imádkozó ember arcán. Már gyermekkoromban,
amikor ministráltam, vonzott az áldozók arca. Áldozás
pillanataiban figyeltem azokat. Később, amikor az oltártól
jöttek, jönnek el. Ma is nézem őket. Annak meghittségében élnek,
ami áthatja őket, hiszen az Urat, Jézust vették magukhoz. Az
áldozás, úrvacsora-vétel élménye a Szentlélek

által történik, amint erről ír Pál apostol. ( 1 Kor 12,3 ) Az
áldozók arcán átsugárzó lelkiségben Isten Lelkének fénye.

Talán azt látom...

             Látom a Lelket

             abban a bátorságban, önérzetes alázatban, amint
valaki megvallja hitét, a kérdezőnek vallásáról beszél és nem
szégyelli meggyőződését. Jézus mondja, ne töprengjünk, miként
válaszolunk a minket kérdezőnek. "Abban az órában megtudjátok,
mit szóljatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól
belőletek."

            Látom a Lelket

            annak boldogságában, aki éli, érzi, tudja és hiszi,
vallja: Isten gyermeke vagyok. Erről a szeretetkapcsolatról,
érzésvalóságról győzi meg a mindennapok szinte "senki" emberét.
" A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei
vagyunk." (Róm 8,6)

           Látom a Lelket

           a prédikáló papban, az Igét hírdetőben, napjaink
prófétáiban , a hitet oktató apában, tanárban, hiszen " a Lélek
szólásra indította őket." (ApCel 2,4) " Mindíg csak a
Szentlélektől sugalmazva beszéltek -Isten megbízottaiként - a
szent emberek." ( 2 Pt 21 )

          Látom a Lelket

          ahol "szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" van, hiszen mindezek
"a Lélek gyümölcsei" az ember szívében. (Gal 5,22) És ott a
Lélek, ahol a szabadság öntudata jelenik meg a döntésekben,
hiszen "ahol az Úr Lelke, ott a szabadság." (2 Kor 3,17)

        Az ember természetfeletti istentapasztalatnak részese
lehet egyszerű élményekben is. Karl Rahner hittudós

felsorol konkrét helyzeteket.

        "- Amikor valaki próbálja Istent szeretni,
jóllehet a hallgató a megfoghatatlan misztériumtól látszólag
semmi feleletet nem kap szeretetére életében, semmit el nem
cserél Istennel, jóllehet látszólag a halálba torkolló élet az
üresbe, az érthetetlen, feneketlen mélységbe való zuhanás.

        - Amikor valaki áldozatot vállalva megteszi
kötelességét megtagadva magát, bár ezt a látszólagos
ostobaságot megvetik az emberek.

       - Amikor valaki életével nem tud elszámolni Istennek, de
megkisérli a bánatot... Mégis reménykedik Isten
irgalmába.

      - Amikor valaki valóban jó egy másik emberhez,
akitől semmi elismerést és hálát nem kap - tehát
teljesen önzetlenül cselekszik.

     - Amikor valaki lelkismerete benső hangjának
engedelmeskedve olyan döntést hoz, amit senki nem érthet meg és
amelyért mindörökre felelősséget vállal."

Élmények ezek, szabad meglátások, megélések, melyekben Isten
Lelkét tapasztahatjuk meg, akár úgy, hogy mi vagyunk ilyen
helyzetben, akár úgy, hogy másokban észleljük e természetes
okkal nem magyarázható jelenségeket.

" Ez a mindenapok misztikája: Isten megtapasztalása mindenben."
S ha tapasztalás, akkor az már nem "látás"?

                                       "Ó mutasd meg arcodat,
Fölség, Szentlélek!

                                         A te arcod vonásai
fényesek,

                                         a te revelációid
sugarak.

                                         Mikor több szentet,
jót, igazat látunk,

                                          Téged láttunk
meg,

                                           te lelepzed magadat.

                                           Köszönöm, imádlak,
szeretlek."


(Prohászka)