A balkonok korlátjain még ott csüng a nyár,
s a fák tövében fürge fények kergetőznek,
de hallani már zörgő lépteit az ősznek,
amint a tóra alkonyatkor inni jár.

Hűvös szelet lehelnek a hallgatag hegyek,
s a kályhát már gyakran begyújtom éjszakára.
Mikor a víz felett, mint füst, kering a pára,
a varjak károgó hangjára ébredek.

Hiába, rajtam enyhe borzongás fut át,
a természet szemére nem vetek hibát.
Most ősz lesz, majd abban keresem a szépet.

Mert mindegy, ölel-e forrón, hozzám bújva,
vagy csak fagyot simít az arcomra ujja,
a Földön nincs nagyobb csoda, mint az Élet.