Ledőlt falak mögül a fény szikrákat szórva hívogat. Csábító csillogó remény jövőt ígér s jelent mutat.
Mehetsz akárhová ma már, a szíved úgyis itt marad. Amott egy gazdagabb bazár, de itt vagy mindig önmagad.
Hiába fáj megannyi seb, hiába olykor vak homály, s van út, amely ma fényesebb, csak itt nem lesz térkép a táj.
Mert itt a hömpölygő Dunán ma is hajó a dinnyehéj, Mert itt nem csak sejted csupán, miről is hallgat lent a mély.
Mert hol karjában ringatott, s ahol ma nyugszik Nagymamád, - lehetsz élő, vagy már halott, - örökre az marad hazád.
|