- egy barátom emlékére -

halk a szó és halvány a szín
ami a múlt emlékrésein
otrombán átszökik néha

nyelv száj torok szem
nem mer még sírni sem
csak nyakamon dagad a véna

emlékezem: ittuk a gint
és úgy tettünk mint
kiket semmi nem érdekelne

neked mindegy merre vagy
a plútón vagy föld alatt
egy hálás csillagra lelve

nevetve pár korty után
˝haljunk jó korán!˝
mondtam és bólintottál - érted

de én maradtam itt
mozdulataid
most hidegen kőbe vésted

csuklódon sosem volt óra
a hülye mutatóra
mégis miért nézett szemed?

már a bolygók járják utad
és új kapukat kutat
halálra vágyott lelked

ezegyszer késhettél volna
sikolt minden perc óra
amit eltemettek veled

köszönj rám ha éppen
a göncölszekéren
elrepülsz álmaim felett