Kora este láttam
őket,

Arcukon az örömöt,

Pulttól vagy asztaltól jöttek

Ódon, szürke házak között.

Biccentettem vagy motyogtam

Finom, üres szavakat,

Vagy csak lézengtem és mondtam

Finom, üres szavakat.

Elgondoltam, hogy régebben

Másokon tréfálkoztam,

Hogy barátom jót nevessen

A tűz mellett a klubban.

Tudom, hogy ahol mi élünk, ott

Mindenkit bohócruha fed:

Minden végképp megváltozott:

Szörnyű szépség született.

Ott egy nő, napja
így telik:

Jó szándék és szeretet,

Este addig vitatkozik,

Míg a torka bereked.

Milyen édes volt a hangja,

Szép leány volt, láttál szebbet?

És lovon ment nyúlvadászatra.

E férfi iskolát vezetett,

És Pegazuson szállt;

Ott pedig hű segítője

Ki magára talált;

Lehetett volna hírneve,

Kedves, ámde merész volt,

Érzékenyen gondolkodó.

Ez pedig, kiről álmom szólt,

Iszákos, hencegő fickó.

Megbántott ő sokakat,

Kiket szívem szeretett,

De énekemben helyet kap;

Eljátszotta a szerepet,

E komédiában, melyben

Bizony ő is más ember lett,

Átalakult teljesen:

Szörnyű szépség született.

Pár szívnek csak
egy célja van,

Egész nyáron s télen át,

Bűbáj által kőbe zártan

Zavarják a lét folyamát.

A ló az útról lerohan,

Lovas, vándorló madarak,

Vad felhők zűrzavarában,

Percről-percre változnak;

Felhő árnya a folyamon

Is változik percről-percre;

Pata csusszan meg a parton,

S ló csobban bele a vízbe;

Hosszú lábú fajd merül le,

S kakasát szólítja nevén;

Így élnek ők percről-percre,

Kővel szívük közepén.

Túl hosszú az
áldozat,

És a szívből kő lehet.

Véget ér e kárhozat?

Az Ég dolga ez, mi meg

A neveket mormoljuk csak,

Mint anyja szólítja gyermekét,

Mikor végre elnyugszanak

A lábak, mik futnának még.

Mi volt ez? Tán szürkület?

Nem, nem alkonyat – a halál ez!

S mondd, mindez mire kellett?

Hogy Anglia úgyis úr lesz,

Bármit is tett, vagy mondott.

Álmodni mertek, de elég ebből,

S az álmodozó lám, mind halott;

S mi van, ha hazaszeretettől

Megvadulva leltek halált?

Szóljon róluk hát a vers -

MacDonagh és MacBride,

És Conolly meg Pearse,

Most és más időkben,

Ahol zöld a viselet,

Végképp megváltozik minden:

Szörnyű szépség született.

 Easter, 1916

I have met them at close of day
Coming with vivid faces
From counter or desk among grey
Eighteenth-century houses.
I have passed with a nod of the head
Or polite meaningless words,
Or have lingered awhile and said
Polite meaningless words,
And thought before I had done
Of a mocking tale or a gibe
To please a companion
Around the fire at the club,
Being certain that they and I
But lived where motley is worn:
All changed, changed utterly:
A terrible beauty is born.

That woman’s days were spent
In ignorant good-will,
Her nights in argument
Until her voice grew shrill.
What voice more sweet than hers
When, young and beautiful,
She rode to harriers?
This man had kept a school
And rode our wingèd horse;
This other his helper and friend
Was coming into his force;
He might have won fame in the end,
So sensitive his nature seemed,
So daring and sweet his thought.
This other man I had dreamed
A drunken, vainglorious lout.
He had done most bitter wrong
To some who are near my heart,
Yet I number him in the song;
He, too, has resigned his part
In the casual comedy;
He, too, has been changed in his turn,
Transformed utterly:
A terrible beauty is born.

Hearts with one purpose alone
Through summer and winter seem
Enchanted to a stone
To trouble the living stream.
The horse that comes from the road,
The rider, the birds that range
From cloud to tumbling cloud, 
Minute by minute they change;
A shadow of cloud on the stream
Changes minute by minute;
A horse-hoof slides on the brim,
And a horse plashes within it;
The long-legged moor-hens dive,
And hens to moor-cocks call;
Minute to minute they live;
The stone’s in the midst of all.

Too long a sacrifice
Can make a stone of the heart.
O when may it suffice?
That is Heaven’s part, our part
To murmur name upon name,
As a mother names her child
When sleep at last has come
On limbs that had run wild.
What is it but nightfall?
No, no, not night but death;
Was it needless death after all?
For England may keep faith
For all that is done and said.
We know their dream; enough
To know they dreamed and are dead;
And what if excess of love
Bewildered them till they died?
I write it out in a verse --
MacDonagh and MacBride
And Connolly and Pearse
Now and in time to be, 
Wherever green is worn, 
Are changed, changed utterly:
A terrible beauty is born.