Az oltár oldalán még gőgösen feszült a kárpit,
s a földön szerteszét gurult a harminc átkozott ezüst.
Gyötörte bűne, s tudta már, hiába tenne bármit,
a csókja szikra volt, amelyből láng lett s fojtó szürke füst.

S olyanná vált az ég, akár a gyászoló tekintet.
Júdás futott, a lelkét borzalom s az önvád járta át,
a fák közé jutott s a sziklaszirt felé tekintett,
ahol még aznap megtalálták az utolsó lábnyomát.