A tűz
parázslik, füstje méreg,
maroknyi kő
eret talál.
A szívhez ér
a nyers fakéreg,
késsé lett már a rézkanál.

A balta
bronz, a borda reccsen,
acélos izmot
szánt a vas.
Halál lapít a
vegyszerekben,
a földre
hulló víz savas.

A sejtfalakra
vírus mászik,
a hegytetőn
az ember ül.
Az egyik
elmegy, ott a másik,
az alja áll rég legfelül.

.