Zuhog! A fák feljajdulnak, rázkódik a vihar csontja: a tetők görbe háttal állnak, s az ég a sárga nyálát ontja.
Az állomáson átfutottam, és színe lettem minden láznak. Szilánkhadak lombok bögyén s kerítésen citeráznak.
Emlékszel a szobámra még? Levetted a vizes inged... Ha látnád most a régi fákat, egy-egy ma is betekinget.
Ha arra járok, nem nehéz már, üres a ház, csak a sírok híznak. Nem érdekel, mi volt, hogy volt: tíz év volt ez vagy csak tíz nap.
A vasút mellett laktam egykor, ma már tudom, nem ott halok; nem kísért már ház és utca, csak néha még a nappalok.
A cím Baudelaire Je te donne ces vers afin que si...( Legyen tiéd e vers, hogy majd ha boldogan... Tóth Árpád) című versére utal
|