Clara Müller-Jahnke: Kép |
Az arcodon iszony fut át, sápadt fényed hunyni készül, a bánat méregpoharát fenékig ittad végül. A szádtól elveszed lassan, meredsz, de nem látsz ablakot, s feletted mennek a halhatatlan tiszta és hideg csillagok. Bild Blaß und herbe dein Gesicht, tief im Blick erloschne Funken, hast den Kelch der Bitternis bis zum Grund du leergetrunken. Langsam hebst du ihn vom Mund, lautlos starrst du in die Ferne - über deinem Haupte gehn klar und kalt die ewigen Sterne. |