Szelíd és csendes esőkkel jöttél,
villanó álmok érkeztek veled,
sebet gyógyító igét költöttél,
pedig hegekkel volt tele kezed.

Arcomnak tükröt szobám falára
lelkem rezéből kalapálsz megint,
kihívást érzek élet-halálra,
belül halok-e, vagy élek odakinn?

Ők elítélnek, én lépek veled,
vérző stigmákat szenvedek. Remeg
a hangom, kiért, kiért kiáltok?
Aztán rájövök, minden vérre megy!

Szatmárnémeti 2016 07 16