Vedd fel fehér köntösöd, Hólepel éjben, jégszagú szélben, Hófehér szívvel tündökölj, Tisztaszemű gyermekké légy, Azzá, aki elment, de visszatér.
Vedd fel fehér köntösöd, Képzelt időben, tettető erényben Hullámzó szótól, ha habzik a lélek, S fehérlő szavaid véreznek érted, Azért, aki elment, de visszatér.
Fehéren Uram, ahogy éltetsz, Úgy kellene élnem, mikor szenved Bennem a szándék, s hullt akarásom Porba futó lábnyomain táncol a szél, Pőrén, ahogy elment, de visszatér
Nézz le felénk fehér köntösödben, Ha gyászfelleg köpönyeg zuhogás Tör alá az átmosdatott égből, s fél Aki élni maradna még. Add arcod Az igazsághoz, lássa, aki visszatér.
2015-07-10
|