A hajnallal festlek, ahogy tünde fénye az estnek puha árnyba sző, mely lágy álomfelhő, csupa ábránd, titkos illat, éjvirág, mely múlón visszapillant. Csend vagy...és meghalni jó e csendben, s ha a reggel visszarebben mélán, újra... tompa fényt pingál messzi ujja, majd újra buggyan vér, s az élet új álmot ígér. Álmot, mely örök alkony: lassú, tompa dallam, és én halkan fejem az öledbe hajtom... |