Miféle okkult optimizmus,
miféle nyárvágy veti reánk árnyát?
Milyen fortyogó várakozás telítődik,
gyűlik, ülepítődik le napjaink alján?
Tőlem kérdezed, hogy ez a hegymenet
meddig tart még, s az hogy lehet,
hogy útjaink mégis lejtenek?!

Honnan is tudnám,
hogy a hamis jelképrendszerek
erdeiben miért téveszted ösvényedet,
s hontalanított árvaságodon,
okos eszközeid miért nem segítenek.
Mikor üldözött őslakosként
csak idegen kard nyúl utánad,
s nem érti súlytalan nosztalgiádat,
rá ne számíts, nem féli Istenedet.

Hiába is mondanám neked,
más időben élsz, jelened nem az enyém.
hiába ugyanaz a földrajzi egység,
mintha csukott szemmel járna az ország.
Vak szeme bot nélkül tapogat,
csak a bolondját járja, nem a táncát,
s cseréptükrébe vág
grimaszokat.

2016-06-02