Eljött az
ősz – tavaly is volt.

Isten tudja, nem vágytam rá.

Nem, hogy elnyeljen egy ködfolt,

sem, hogy én legyek ködfolttá.

Nyirkosság
hatol a csontig,

fákról nyúlós pára cseppen,

fáradt minden ember mindig,

s rosszkedv bujkál a szemekben.

Ám ha
figyelmesen nézek,

Őszanyó ruháját látom,

aranybarna, rőt vidéket,

s ezüstpárát szempillámon.

Fát ölelek,
s érzem, oly szép,

hogy kérgéhez hozzábújva,

nyárálmomban zöldell a rét…

És az őszről írok újra.