Őszi éjjel
Avart taposva jár a lomha árnyék,
percek rohannak, bár az óra áll;
s ködök gyötörte lüktető halánték
mögött bolyong sok esztelen halál.
A szél üvölt, mint rossz ügyész, ha vádol,
magamra öltöm szép kabátomat.
Elindulok feléd, lehetsz Te bárhol,
hideg homályban holdfény támogat.
