Megyek Feléd, lehessen többet látnom,
amit tudok, még mindig oly kevés.
Lélek vagyok, hiába testnek látszom,
s hogy itt időzöm, az sem tévedés.

Voltam már rabja én is önmagamnak,
szabaddá csókolt szorgos angyalod.
Tükrömben fénnyé szépül minden ablak,
fehér ruhámat, majd ha rám adod.