Pompás házak között szikrákat hány az este,
s a kertre boltosok szórják a csillagot.
A gyermek ámul és legyint a hallevesre,
alighogy annyit ért, ezúttal mit kapott.

Van, hol szikkadt kenyérre sem jut sült szalonna,
s pohárba nem csurog, csupán a tiszta víz.
Új Könyve lapjain fehér ruhás Madonna,
s a gyermek érti már, a szóban is van íz.

Volt, hogy szalmán, ahol csak állatot etettek,
egy gyermek felsírt, hangja szólt az emberért.
Első s utolsó, mondhat bármit száz eretnek,
ki minket úgy szeret, hogy egyformán megért.