Marad egy álom

„A sors
szereti elvenni, amit szeretünk.”


                                 /Ottlik Géza/


Hiába az összekuszált határok,
megalkuvások, belső árulások,
sunyin felszított reménytelenség,
degeszre tömött hazug-zsákok,
akkor is marad egy álom.

Hiába a gondosan szervezett látszat,
finomra munkált, perverz közöny,
idegesítőre borzolt időjárási frontok
égbolt-jelölő vadászgépek mögött,
akkor
is marad egy álom.


Hiába a méltatlanság, hitehagyottság,
elégedettre sminkelt nyomorúság,
áruba vert lelkek, gőgös ostobaság,
lelakott életeken kérődző maffiák,
akkor is marad egy álom.



Hiába tenger optimista szélsuhogás,

sikerorientált, pörgő céltudatosság

által vezérelt cselekvési kényszer,

s érdek építette kapcsolatrendszerek,

akkor is marad egy álom.


Marad egy cél, amely szívedig átfon,

hiába mentél át, ezer és egy határon

bármiért, s bármeddig maradtál ott, 

utánad kiáltoz, akárki átkoz, hallod

míg a világbozóton sorsfonalad 


maga után von, mert marad egy álom,

mert nincs helyed az ég alatt máshol,

ahol elbírnád kontinensnyi magányod.

A középen állsz, mint a Mester egykoron,

s nyomába lépve viseled a gyalázatot.


2015-2016