Szomorú menetben
Egyszer csak elmész
és nem nézel vissza,
üres ágyak , székek
őrzik még a nyomod,
hangod is elhalkul,
lenyomat, egy pecsét,
ami emlékeink
viaszában ragyog.
Szomorú menetben
sápadt csillag érik,
aztán lehull az is,
mert ilyen a világ.
Holnap emlék leszel,
egy pohár italban
talán megtalálunk
-leszakított virág.
Szatmárnémeti 2017 01 14
