„A világ új háborúba fordul, éhes
felhő falja föl egén az enyhe kéket,”
/Radnóti Miklós: Háborús napló/
Doni szél, bori szél, Sáros vérrögökön táncol, Alélt acélon holdsugár. Árny-menetoszlopok Résein jajszó bukik át.
Doni szél, bori szél, Kioldja rögből a vért, Lélekből a láz-lüktetést. Feszülő erek pendülnek Még a halott homlokán.
Doni szél, bori szél, Házak csontkazlaira Tűzesőt okádott az éj. Erre járt akkor éppen, Ki mindig bűntelen élt.
Mint friss álmú csecsemő Szunnyad anyja karjain, Úgy élt benne az a béke Amely már nem szűköl Bocsánatért, s vére a testvére,
S nem rontott szózat a szó, Amely rommá lőtt, néma Szívgödrökön átzakatol, Omló írótáblák moraját Hordva szerteszét…
Álmunk zuhanó lángjai közt, Résnyi reményünk küszöbét Lépte az át, ki mégis visszatért. Sorsunk tartja tenyerén Az Isten, s fénylik az acél.
2009-2016
|