Jól emlékszem még századunk nyolcvanas éveire, diákkoromra. Nem volt olyan tankönyv, mely ne dicsérte volna a forradalmakat. A szocializmust. Persze csak a marxit-leninit.

Arról, hogy volt valaha keresztény szocializmus is, nemigen lehetett hallani. Pedig volt. A témának egykor igen kiterjedt volt az irodalma nemcsak német, hanem magyar nyelvterületen is. Még mielőtt ennek részleteit közölnénk, álljunk csak meg egy pillanatra.

A tizenkilencedik század második felében August Bebel, a szociáldemokraták akkori legnagyobb szellemi potentátja így fogalmazott: „Mi politikai téren a szocializmusra, vallási téren pedig az istentagadásra törekszünk." Párttársa, Karl Liebneckt egyenesen odáig ment el, hogy kijelentette: „Pártunk mind a mennyei, mind a földi tekintélyt tagadja." Orosz hívük, Mihail Alekszandrovics Bakunyin pedig bevallotta: „A szociáldemokrácia az istentagadás mellett foglal állást, kívánja a vallás eltörlését s helyébe a tudományt akarja tenni."

Így volt ez már 1917 előtt is. A párizsi kommün (1871) jóllehet csak három hónapig tartott, mégis megmutatta, mit jelent valójában a már akkor is oly istenített forradalom szelleme:

„A hatalmat a csőcselék ragadta magához; a kommün tanácsát néhány zugírász, elcsapott tanuló és szájhős képezte. Alig vonultak be pedig a párizsi városházba, máris a mondott jeligének saját céljaik szerinti értelmet adtak azáltal, hogy az Egyháznak az államtól való azonnali elkülönítését, valamint az állam részéről addig vallási célokra teljesített szolgálatok beszüntetését kimondották. Az egyházi vagyont bevonták, a katolikus vallástannak az iskolában való előadását eltiltották; imát, vallásos képeket, egyszóval mindent, ami az egyesek lelkiismereti körébe tartozik, az iskolából kirekesztették. A montmarei templomot elzárták, a papságot pedig börtönbe vetették. Egy másik templom falragaszán olvasható volt, hogy az Isten elavult nevének kimondása tilos; szent Ambrus templomában összegyűlt némberek a vallás végleges eltörlése iránt tanakodtak. Egy közkedvelt főtemplom szent szobrai az utca sarában henteregtek. De még a börtönöknek s kórházaknak sem hagytak békét; mert ezekben is a vallásgyakorlat kifejtését és a szent jelvények alkalmazását szigorúan eltiltották. Április havában a szociáldemokraták a tömeget annyira felbujtogatták, hogy az lángoló gyűlölettel a papság iránt eltelve, 200 lelkészt Párizs dohos börtöneibe zárt el."

(Benyács István: A keresztény szocziálizmusról. Budapest, 1903. Buschmann Ferenc Könyvnyomdája. 34-35. old.)

Benyács atya hangsúlyozza továbbá, ahhoz, hogy a munkáskérdés megoldása elodázhatatlan feladata a civilizált világnak, különben a valóban létező és égbekiáltó visszásságok a marxi-bebeli szocializmus karjaiba fogják hajtani az egyre elégedetlenebb munkástömegeket

Azért, hogy ne így legyen, a keresztény szemléletű szocializmus teoretikusai és politikusai igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni. Most, amikor közeleg február 25-e, a kommunizmus áldozatainak emléknapja, fejet kell hajtanunk a hazai keresztényszocializmus néhai képviselőinek emléke előtt is. Álljon itt ehhez egy néhai szakavatott könyvtáros beszámolója az egykori hazai keresztény szocialista sajtóról és termékeiről (Dr. Vavrinecz Dezső székesfővárosi főkönyvtáros: A Rerum Novarum magyar irodalma és sajtója). Íme:

„Már a kereszténység első századaiban is a lélekmentés, az emberi méltóság biztosítása, az emberibb megélhetés, a munkabecsület, a felebaráti szeretet volt az Egyház legfontosabb feladata, vagyis olyan program, amit ma szociálpolitikának nevezünk, de az jóval több erkölcsi tartalommal bírt. A 19. században pedig XIII. Leó Rerum novaruma a szociális problémák e nagy kátéja urbi et orbi, azaz az egész világnak hirdeti a századvégi gazdasági és társadalmi átalakulás szükségszerűségét.

A szociálpolitika feladatköre mindenütt azonos. Védeni kell a társadalom gyengébb rétegét a lelkiismeretlen erősebbekkel szemben. A Rerum novarum az Evangélium szellemével ellentétesen felépülő társadalmi rendet óhajtja megváltoztatni. A 19. századot általában az újítások és szociális forradalmak korának nevezik. Az emberiség javáért, a közjóért századokon át nem történt annyi, mint e néhány évtizedben, mert a szociális igazságosság vágya nemcsak Európát, hanem az egész kultúrvilágot megmozgatta.

Magyarországot sem érte váratlanul a nagy társadalmi átalakulási vágy. Az Egyház ugyan súlyos egyházpolitikai harcokat vívott nálunk a liberális szabadkőműves irányzattal s e harcok, bár létét is veszélyeztették, még sem szűntek meg állandóan hirdetni a keresztényibb erkölcsöt, a közjót szolgáló evangéliumi parancsok megtartását.

1895-ben megalakul a katholikus Néppárt Zichy Nándor elnöklete alatt, amely széles körű munkásbiztosítási törvényt sürget. A Néppárt és a katholikus közélet vezetői nem elégszenek meg a parlamenti vitákkal, hanem a munkások elé mennek és szervezkedésüket segíteni, az idegen befolyást gyengíteni, a Rerum novarum szellemét erősíteni, a gyakorlati eredményeket szaporítani, a népet szellemi és kulturális téren vezetni, keresztény sajtóval és irodalommal ellátni és hitéletét mélyíteni igyekszenek.

A középosztály hitközömbösségének megszüntetésére nem kisebb ember vállalkozott, mint Prohászka Ottokár, a lánglelkű és eszű szónok, kinek érvei, írásai és gyújtó beszédei lassanként megtöltik a templomokat, a hívőket tettvágyra buzdítják, a katholikus tudományos világot kötelmei gyakorlására ösztökélik.

Megmozdulnak a nyomdák. Röpiratok, naptárak, folyóiratok, könyvek, újságok születnek. Talpon áll a Rerum novarum szellemében a katholikus közvélemény.

Szent Pálról mondják, ha ma élne, újságíró lenne. Így lép az újság az eszmehirdetés szolgálatába. A sajtó nagyhatalom, nem pótolja semmiféle szószék vagy templom. Nap-nap után reggel, délben, este a közönség elé lép s elfogadtatja elveit mindenkivel. A Rerum novarum a katholikus sajtó lelkiismeretét is felkeltette. A katholikus társadalom bár nagyon nehezen, de belátta, hogy a sajtót elhanyagolni nem szabad. Mert volt ugyan már Magyarországon sajtója a Rerum novarumnak s általában a katholikus ügyeknek, azonban ez a sajtó a magyar katholikusok számához képest még mindig csekély publicitással rendelkezett. A katholikus nagygyűléseken állandó téma a sajtópártolás, mindezáltal ha volt is lendület, olyan organizmus szüksége merült fel, amely országos mozgalmat indít: 1. hogy a katholikus sajtó megfelelő forgalmi tőkét szerezzen s ez által versenyképes legyen a tőkeerős liberális sajtóval szemben: 2. hogy az így megerősített keresztény sajtó elhelyezésére és megkedveltetésére a közönséget megszervezze. Nem sokáig húzódott a kérdés megoldása, mert abban az időben tettre kész s gyorsan cselekvő emberek égtek a vágytól, hogy gondolataikat tettekre váltsák.

Az 1907-ben Pécsett tartott Katholikus Nagygyűlés zárt ülésében Gerely József szerkesztő vetette fel a Katholikus Sajtó Egyesület gondolatát, melyet a nagygyűlés plénuma is elfogadott és a sajtóegyesület megszervezésére bizottságot küldött ki Prohászka Ottokár elnökletével. A bizottság tagjaiul a nagygyűlés 45 olyan egyéniséget választott, akik a magyar keresztény sajtó terén már úttörő munkát végeztek: Gerely József, Bilkey Ferenc, Bobok Arnold, Bonitz Ferenc, P. Buttkay Antal, Cziklay Lajos, Csernoch János, Dvihally Géza, Dudek János, Ernszt Sándor, Erdősi Károly, Franciscy Lajos, Griger Miklós, Görcsöni Dénes, Giesswein Sándor, Haller István, Huber János, Huszár Károly, Holló János, Kiss János, Komócsy István, Lakatos Géza, Landauer Béla, Mihályffy Ákos, Maison Jeromos, Nagy Emil, Nagy János, Natter Antal, Pintér József, Szalanczy Andor, Szemnecz Emil, Sziklay János, Szentiványi Károly, P. Soós István, Székely Antal, Telekessy Mihály, P. Trefán Leonárd, Túri Béla, Wass József, Veréb Gyula, Virág Ferenc, Wolkenberg Alajos és Wucskics Gyula.

Mindnyájan megérdemlik, hogy a Rerum novarum félszázados jubileumán megemlékezzünk róluk, mert ők vetették meg az alapját annak a hatalmas sajtóakciónak, melyet később a nagy emlékű P. Bangha oly praktikusan a Központi Sajtó Vállalatba öntött s amely ma Baranyay Lajos vezérigazgatása alatt a magyar keresztény sajtónak erős fellegvára. A bizottság egyébként már a nagygyűlés alatt megkezdte működését s ott nyomban 7000 koronát, az év végéig pedig 50 000 koronát hozott össze s az egész országban szétágazó szervezetet létesített a keresztény sajtó propagálására.

Érdemes történeti rendben áttekinteni, miként alakult ki hazánkban a Rerum novarumot hirdető újságirodalom.

Az első katholikus folyóirat nálunk az Egyházi Értekezések és Tudósítások (1820-1824), Egyházi Tár (1832-1839) és Egyházi folyóirat és Nevelés (1841-1849), később Religió, a Magyar Sion (1863-1869), később az Uj Magyar Sion. Az első katholikus napilapot, az „Idők tanu"-ját 1860-ban Lonkay Antal indította meg, majd 1868-ban egyesült a Pesti Hirnökkel és a „Magyar Állam" címet vette fel, későbbi szerkesztői Hortobágyi József és Szemere Emil voltak. 1875. Füssy Tamás Talabér Jánossal megindítja a „Jelenkor" című katholikus egyházpolitikai napilapot, a Tájékozó című katholikus egyházi folyóiratot 1878-tól s szerkeszti a Szent István Társulat naptárát. Ez utóbbi sajtószolgálatban – mely egyébként nemcsak a nép, hanem a középosztály körében is súllyal bírt – különösen népszerű nevet szerzett Majer István esztergomi kanonok (István bácsi).

Zichy Nándor gróf a katholikus Néppárt támogatására csakhamar megalapítja a Fejérmegyei Naplót, amely a Rerum novarumot is programjául tűzi ki. Budapesten indul meg 1896-ban az Alkotmány, melyet sorrendben Miller József, Bonitz Ferenc és Turi Béla szerkesztenek s a Rerum novarum szellemét népszerűsítik, a pápai körlevél gondolatköréből keletkező munkásmozgalmakat támogatják. A nép igényeinek kielégítésére 1901-ben az Uj Lap is megindul. A katholikus hírszolgálat céljaira létesült 1908-ban a Katholikus Tudósító, a későbbi Magyar Kurir. Vidéki lapok a pécsi Dunántúl, a Veszprémi Hírlap, a Nyitrai Szemle, a nagyváradi Tiszántúl (szerkesztője Krüger Aladár), az Erdélyi Lapok, a Kolozsvári Néplap, a Prohászka Ottokár és Keményffy K. Dániel által alapított Esztergom, melyet (1900-tól) Prohászka mellett Csajka Ernő, Dvihally Géza, Pécsi Gusztáv, Rolkó Béla, később Marczell Mihály, Mátéffy Viktor szerkesztettek. Az Esztergom-nál kezdte meg hírlapírói működését Turi Béla és cikkírói közé tartoztak a szerkesztőkön kívül Csernoch János, Molnár János, báró Kaas Ivor, Kereszthy Viktor stb.

A Rerum novarum szellemében kialakult keresztény és magyar munkás- és közéleti szociális mozgalmak azonban kialakították az önálló és kimondottan keresztényszocialista sajtót. XIII. Leó nagy szociális szózatának eme sajtóorgánumai e küzdelmes időkben keletkeztek, egyike-másika csak pár évig vagy néhány hónapig élt, de mindenesetre élénken jellemzi a Rerum novarum hatását, hogy a lapbukásokat újabb és újabb lapszületések követték. Az első ilyen újság a havonta kétszer megjelenő Igaz Szó volt. 1904-ben alapította a Keresztény Munkásegyesületek Központja (Giesswein). Szerkesztői Haller István, Kuna P. András földmíves, később nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő és Szalanczy Andor gyári munkás voltak. A lapnak 10 000 Korona kaucióját Csernoch János tette le s így politikai hetilappá alakult. A világháborút követő forradalomban szűnt meg. Az Igaz Szóval szinte egyidőben Pozsonyban indult a Christliche-Sociale Zeitung Millner János szerkesztésében, majd Esztergomban (1907-1918) az Esztergomi Friss Ujság politikai napilap Dvihally Géza alapításában és szerkesztésében, továbbá a Bácskai Napló (napilap Szabadkán), melynek Vermes Gyula volt keresztényszocialista főmunkatársa. Ugyancsak keresztényszocialista programmal alakult Besztercebányán tót nyelvű lap Bobok Arnold szerkesztésében, Győrött az Összetartás Csizmadia László szerkesztésében, a Kis Magyar Alföld (Érsekújvár), szerkesztette Dubrovay János. Ezeken kívül voltak Kassán, Pécsett, Szombathelyen, Kolozsvárott s több vidéki városban keresztényszocialista egyesületi lapok rövidebb, hosszabb évfolyamokkal. A világháború utolsó éveiben Vermes Gyula alapította a Keresztényszocializmus című lapot, melynek főmunkatársa Gunda Jenő. A forradalmak után alakult a Nép című napilag Benárd Ágoston, Anka János, Gosztonyi Jenő szerkesztésében, valamint a Népakarat Haller István szerkesztésében.

Nemkülönben a Rerum novarum eszméit szolgálták a Keresztényszocialista naptárak, melyek eredetileg a keresztényszocialista munkásmozgalmak beszámolói voltak s Prohászka, Giesswein, Ernst, Lakatos, Bernolák, Haller, Huszár iránycikkeivel vezettek. Ezeket Szalánczy, Gosztonyi, Szabó J., Korody Katona I. stb. szerkesztették. Határozottan a Rerum novarum, illetve az ennek nyomán keletkezett mozgalmak irodalmát bővítik az 1927-től megjelenő Keresztény Szociális Évkönyvek, amelyekben számtalan komoly és értékes tanulmányt, a mozgalmak történetére vonatkozó adatot találunk.

A Rerum novarumot terjesztő katolikus sajtó propagálására 1907-ben megalakult Sajtó Egyesület mellett 1912-ben a „Katolikus Hölgyek Országos Sajtó Egyesülete", lapjuk a Sajtó Szemle. 1918. évben akcióba lép Bangha Béla vezérlete alatt a Központi Sajtó Vállalat, mely a modern katolikus sajtóvállalkozások kútforrása és irányítója. A sajtóapostolok utódai a harcot tovább folytatták. A világi apostolkodást ma a következő lapok végzik határozottan és programszerűen a Rerum novarum szellemében. A napilapok közül a Nemzeti Ujság (az Alkotmány szellemi és jogutóda), Uj Nemzedék, Uj Lap. A politikai hetilapok: Jövőnk (a keresztényszocialista munkásság hivatalos lapja), Népujság (a katolikus Népszövetség lapja). Hetilapok: a Jelenkor és Uj Rend (Emszó és Hivatásszervezet lapja), Középeurópai Katholikus Kurir.

Egyesületi lapok: Emericana, A Dolgozó Nő (Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége), Dolgozó Fiatalság (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága), A magyar katholikus orvosok Szent Lukács Egyesületének Tudósítója, Piarista Öreg Diákok, Uj Nemeesség (Központi Katholikus Legényegylet), Magyar Munkásifjú (Kioe), A Keresztény Nő (Soc. Misszió).

Külföldi: A jó Pásztor (Cleveland), Amerikai Magyarok Vasárnapja (Cleveland), Katholikus Cselekvés (Detroit), Katholikus Élet (Akron), Katholikus Magyarok Vasárnapja (Detroit), Magyar Lelkivezető (Berlin), Párisi Katolikus Tudósító (Páris).

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a katolikus hitbuzgalmi lapokat és azokat az egyházközségi tudósításokat sem, melyek a Rerum novarum szellemét árasztják szüntelenül.

A világraszóló szociális körlevélnek magyar sajtóvisszhangját élénken tükrözte a keresztény szociális munkásmozgalmak 30 éves jubileumán (1933) e sorok írója és Dvihally Géza szerkesztésében bemutatott sajtókiállítás. A keresztény szociális Szakszervezetek központjában, a hatalmas teremben 5000 számot meghaladó különböző nyomdatermék dokumentálta azt a lelkesedést és törekvést, mely XIII. Leó körlevele nyomán valamely féle irodalmi munkára késztette az elvek hirdetőit. Tudományos művek, 1 ívtől 10-20 ívig terjedő szociális művek és tanulmányok mellett száz és százféle röpirat és propaganda nyomtatvány tárult ott elénk. És ki kell jelentenem, hogy ez a bemutató sem volt teljes, mert az idők viszontagságaiban rendkívül nagy anyag kallódott el s ma egyes művek a könyvtárakban is alig lelhetők. Tudni azonban tudunk a legtöbbjéről, úgy annyira, hogy büszkén állíthatjuk bármely külföldi viszonylatba nemcsak a számszerűség, hanem a komoly tudományos és gyakorlati érték tekintetében is számottevő a Rerum novarum magyar irodalma.

Alant felvonultatom azokat a legnevezetesebb önálló irodalmi műveket és egyéb tanulmányokat, amelyeket a Rerum novarum a magyar szellemi téren inspirált, s amelyek kijelölték ezt az új keresztény magyar társadalombölcseletet a gyakorlat számára.

A Rerum Novarum magyar irodalma

Ambrus István: A socialismus. Eger, 1889.
Absac Pál: A társadalmi kérdés. Budapest, 1893.
Almássy József: Katholikus írók új magyar kalauza. Budapest, 1940.
Andor György (Anhäupel): Szocializmus és anarchizmus elvei. Magyar Sion, 1898.
Andor György (Anhäupel): Reform katolicizmus. Katholikus Szemle, 1902.
Artner Edgár: Az ősegyház kommunizmusa. Budapest, 1923.
Baksay Károly: Kommunismus és magántulajdon keresztény társadalmi szempontból. Vác, 1891.
Balás Károly: A szociálpolitika főkérdései. Budapest, 1929.
Balás Károly: Társadalompolitika. Budapest, 1924.
Bangha Béla SJ: Katolikus Lexikon. Budapest, 1929.
Benyács István: A keresztényszocializmusról. Budapest, 1903.
Biederlach József SJ-Kiss János: A társadalmi kérdés. Budapest, 1892.
Bikkál Dénes: A magyar munkásság jövője. Budapest, 1935.
Bikkál Dénes: A szociális gazdasági rend. Budapest, 1934.
Blondel: A szociális kérdés.
Biederlach József SJ: A munkáskérdés.
Biederlach József SJ: A társadalmi kérdés mibenléte és megoldása. Szeged, 1903.
Brisits Frigyes: A Rerum Novarum, illetve a Quadragesimo anno szelleme és katholikus pedagógia. Magyar Középiskola, 1935.
Cathrein Viktor: A szocialismus. (Fordította a Budapesti Növendékpapság.) Budapest, 1895.
Csepela Lajos: Agrár kisipari és kereskedelmi keresztényszocializmus. Miskolc, 1906.
Csepela Lajos: Kérdések és feleletek. Miskolc, 1906.
Csepela Lajos: Szociális káté. Eger, 1908.
Csepela Lajos: A keresztény nagyipari szocializmus.
Czettler Jenő: Agrárkérdés és katolicizmus. Budapest, 1923.
Czettler Jenő: A földművelő munkások időszerű szociális problémái. Budapest, 1929.
Csorba Lajos: Kereszténység, szocializmus – Magyar korona. 1884.
Dános Árpád-Kovács Gábor: A szociális eszmék története. Budapest, 1925.
Dános Árpád-Kovács Gábor: A magyar ipar története. Budapest, 1929.
Drinck, P. J. (Ford. Gálos Bernát): Szabadságot, munkát, kenyeret. Előadások a szociális kérdésről XIII. Leó és XI. Pius pápák körlevelei nyomán. Budapest, 1934.
Dvihally Géza: Magyar bányamunkás mozgalom. Székesfehérvár, 1925.
Dvihally Géza: Az igazság útja. Székesfehérvár, 1925.
Dvihally Géza: A keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia. Tanulmány párbeszédben. Budapest, 1933. (Dr. Riesz L.: Harminc év és Kéményseprők Kincseskönyve)
Dvihally Géza: Keresztényszocialista Évkönyvek. Budapest, 1937-1941.
Erdősi Károly: Szociális vezérkönyv katholikus legényifjúsági munkásegyesületek alakítására s vezetésére. Budapest, 1904.
Ferenczy György: A kereszténység és szocializmus. Magyar Sion, 1883.
Fischer Colbrie: XIII. Leó pápa körlevele. Budapest, 1892.
Fischer Colbrie: A Munka. Kassa, 1920.
Földes Béla: A szociális igazság felé. Budapest, 1936.
Földes Béla: A szociálpolitika és a szociális kérdés. Budapest, 1914.
Földes Béla: A szocializmus. Budapest, 1910.
Földes Béla: Társadalmi és gazdasági szilánkok. Budapest, 1939.
Földes Béla: A papság és a szociális kérdés. Közg. Ért. 1902.
Földes Béla (Miles Socialis): Századok szava és a szociális eszme. Budapest, 1938.
Gaál Jenő: Magyarország közgazdasága és társadalmi politikája a második ezredév küszöbén. Budapest, 1907.
Gaál Jenő: Társadalmi béke a közgazdasági patriarchalizmus alapján. Budapest, 1896.
Gaál Jenő: Szociális napi kérdések. Budapest, 1903.
Gaál Jenő: Szociális problémák. Budapest, 1910.
Georg, Henry (Fordította Gábor Jenő): Munka, hit és föld. Budapest, 1920. (AW függelékben a Rerum Novarum teljes magyar fordítása.)
Geosich Lajos: XIII. Leó pápa körlevele a munkáskérdésről. Pécs, 1924. (Teljes fordítás.)
Geosits Lajos: A Rerum Novarum története. Katholikus Szemle, 1931.
Geötze Sarolta (La Play fordítás): A munkásviszonyok reformja. Budapest, 1903.
Geötze Sarolta (Kidd fordítás): A társadalmi evolúció. Budapest, 1900.
Geötze Sarolta: Tanulmányok a magyar társadalom köréből. Budapest, 1896.
Geötze Sarolta: Szociológia. Budapest, 1921.
Geötze Sarolta: A nők társadalmi problémája.
Giesswein Sándor: Egyén és társadalom. Budapest, 1915.
Giesswein Sándor: A háború és a társadalomtudomány. Budapest, 1915.
Giesswein Sándor: Keresztény szociális törekvések a társadalmi és gazdasági életben. Budapest, 1913.
Giesswein Sándor: Szociális nevelés. Tanítók Évkönyve, 1909.
Giesswein Sándor: A szociális kérdés és a keresztényszocializmus. Budapest, 1914.
Giesswein Sándor: Munkásvédelem és a keresztényszociális tevékenység. Budapest, 1901.
Giesswein Sándor: Társadalmi betegségek és azok gyógyszerei. (A II. Katholikus Országos Nagygyűlés Évkönyve, 1904.)
Giesswein Sándor: Társadalmi problémák és a keresztény világnézet. Budapest, 1907.
Giesswein Sándor: Történelembölcselet és szociológia. 1904.
György E.: A munkáskérdés lényege. Budapest, 1916.
Haller István: A keresztény politika. Budapest, 1926.
Haller István: Le az álarccal, vagy a szociáldemokrácia tükre. Budapest, 1920.
Heller Farkas: A társadalmi kérdés megoldásának útjai. Budapest, 1920.
Heller Farkas: A gazdasági liberalizmus lényege és bírálata. (Navratil emlékkönyv.) Budapest, 1935.
Heller Farkas: A szociálpolitika és a felső osztályok. Budapest, 1911.
Huszár Károly: A katholikus akció szociális gondolatai. Budapest, 1934.
Huszár Károly (ford.): A szociáldemokrácia céljai és a liberális eszmék. Pachtler Mihály után. Székesfehérvár, 1894.
Huszár Károly: Szózat a keresztény munkásokhoz. 1903. Paderborn, 1908.
Imre Sándor: Az ifjúság szociális nevelése. Budapest, 1934.
Jehlicska Ferenc: Társadalmi kérdés és etika. Budapest, 1908.
Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai. Budapest, 1908.
Kamocsay J.: Közgazdaságtan, ethika és szociálpolitika. Budapest, 1928.
Kánter Károly: A munkáskérdés és az iparosinasok gondozása. Magyar Sion, 1893.
Károlyi Sándor dr: Néhány szó a magyar munkáskérdésről. Budapest, 1895.
Kecskés Pál: A keresztény társadalom alapelvei. Budapest, 1938.
Ketteler, W. E.: A munkáskérdés keresztény megoldása. 1872.
Ketteler, W. E. (ford. Katinszky Gyula): Szabadság, tekintély és Egyház. Eger, 1863.
Ketteler, W. E. (ford. Katinszky Gyula): A munkások kérdése és a kereszténység. Eger, 1864.
Kovrig Béla: Szociálpolitika. Budapest, 1936.
Kovrig Béla: A magyar szociálpolitika igaza a liberális és szocialista eszmerendszerek küzdelmében. Budapest, 1932.
Lamennais, H. F. R. (ford. Rácz Károly): Egy hívő szava. Debrecen, 1871.
Ludoray (Szabóky Adolf piarista pap): A divatos haladás és a munkások osztálya. Esztergom, 1868.
Majláth József: Szocialismus és katholisismus. Budapest, 1907.
Majláth József: Független szocialismus. Budapest, 1897.
Majláth József gr.: A szociálismus multja, jelene és jövője. 1901.
Majláth József gr.: XIII. Leo és a társadalom. (Katholikus Szemle, 1903. XII. kötet)
Majláth József gr.: Szociálpolitikai tanulmányai és beszédei. Budapest, 1903.
Majláth József gr.: A társadalmi fejlődés irányai és a szociális érzés. Budapest, 1904.
Majláth József gr.: Társadalmi programm. 1898.
Majláth József gr.: A R. N. jubileuma. Kat. Szemle 1931.
Mayer B.: A nőkérdés keresztény szempontból. Budapest, 1902.
Mihelics Vid: A keresztény szociálizmus. Budapest, 1933.
Mihelics Vid: Rerum novarum encyclika. (Magyar Szemle 1931.)
Mihelics Vid: A szakszervezkedés elmélete és iránya. Pécs, 1928.
Mihelics Vid: A szociális kérdés s a szociálizmus. Budapest, 1935.
Mihelics Vid: Az új szociális állam. Budapest, 1931.
Mihelics Vid: Világproblémák és a katholicizmus.
Molnár János: R. N. (Magyar Sion 1891.)
Molnár János: A szocializmusról és szociáldemokráciáról. Magyar Sion 1891.
Moussong G.: Javaslat az iparostanulók erkölcsi és szellemi védelme ügyében. Budapest, 1915.
Nagy József: Prohászka szociálizmusa. Budapest, 1940.
Neuhaus F.: A társadalmi kérdés. Budapest, 1920.
Nyögér Antal: Szocialismus ismertetése. Magyar Sion 1899. 497. 577. 666. 744 p.
Palócz Károly: A munkásosztály kívánságai. Budapest, 1909.
Párvy Sándor: A pápának a munkások helyzetéről kiadott körlevele. (Katholikus Szemle 1891. 505. p.)
Pethö (Prohászka Ottokár): A papság föladata a sociális kérdések körül. Magyar Sion 1894. 161.
Pfisterer Lajos: Megelőző embervédelem a társadalombiztosításban. Budapest, 1930.
Prohászka Ottokár: Diadalmas világnézet. Esztergom, 1903.
Prohászka Ottokár: Kultúra és terror. Budapest, 1918.
Prohászka Ottokár: XIII. Leó pápa apostoli körlevele a munkások helyzetéről. Budapest, 1931.
Prohászka Ottokár: XIII. Leó pápának beszédei és levelei. Budapest, 1891.
Prohászka Ottokár: Produktív-e a pénz. Budapest, 1898.
Pulszky Á.: A munkáskérdésről. Budapest, 1890.
Reischl Károly: Munkáskérdés és szocialismus. Budapest, 1876. (Kiadta a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája.)
Riesz Lajos: Harminc év. Budapest, 1933.
Romanecz Aladár: Néhány szó a keresztény szociálizmusról. Beregszász, 1915.
Rézler Gyula dr.: Magyar gyári munkásság. (Szociális helyzetkép)
Rézler Gyula dr.: A nagyipari munkásság kialakulása 1867-1917. (Rekord kiadás)
Schlauch Lőrinc: Nagyváradi katholikus legényegyleti beszéde. Nagyvárad, 1891.
Schuller Dezső: Hatósági és társadalmi embervédelem Budapesten. Statisztikai Közt. 75. köt. 1. sz. 78. köt. 4. sz. 90. köt. 1. sz.
Scherer Péter Pál dr.: A járható út.
Scherer Péter Pál dr.: Így látom én. Budapest, Egyetemi Nyomda
Sombart, Werner: A szocialismus és a szociális mozgalom. Budapest, 1908.
Steiner Gy.: Szociális feladataink intézményes végrehajtása. Budapest, 1938.
Szakolczay A.: Magyarország szociális törvényhozása. Budapest, 1897. (Jogász Egy. Ért. 125.)
Szalánczy Andor: Mi fáj és mi kell a keresztény munkásságnak. Budapest, 1904.
Szathmáry E.: A szociális munkáskérdés. Hódmezővásárhely, 1895.
Szentiványi Károly: Keresztény hitelszövetkezetek kézikönyve. Budapest, 1906.
Szentiványi Károly: A katolikus körök, mint gazdakörök. 1901.
Szentiványi Károly: Szocializmus és kereszténység. (Munkás Heti Krónika, 1877.)
Szentiványi Károly Gyula: Istenség, emberség és haza. Budapest, 1884.
Szentiványi Károly Gyula: A pápa és a szocializmus. (Munkás Heti Krónika, 1879.)
Szentiványi Károly Gyula: A közjó. Társadalmi tanulmány. Budapest, 1896.
Szentiványi Károly Gyula: Társadalmi feladatok. Budapest, 1893.
Szentiványi Károly Gyula: Vallás és szociálizmus. Budapest, 1896.
Szikora Zoltán: A munkáskérdésről. Budapest, 1900.
Szilvek Lajos: Az individualizmus csődje a gazdaságban. Budapest, 1903.
Szilvek Lajos: A szociáldemokrácia vallása. Budapest, 1905.
Szilvek Lajos: Egyház és szociáldemokrácia. Budapest, 1903.
Szociáldemokrácia és kereszténység. Budapest, 1925. (Keresztény Kiskönyvtár, 10.)
Tobler János: Keresztényszociális Évkönyvek. Budapest, 1927-1941.
Tunyoghi Szücs Kálmán: Szabad-e tovább követni Marxot? Budapest, 1920.
Való Simon: Vallás és szocializmus a modern társadalomban. Katolikus Szemle 1891.
Varga László: Uj társadalmi rend felé. Budapest, 1933.
Varga László: Társadalmi etika. I. Szeged, 1935.
Várady Lipót Árpád: Szociális irányelvek. Budapest, 1919.
Városy Gyula: XIII. Leó pápa és az iparosok. Kalocsa, 1885.
Verus dr. (Bán Zsigmond): Szociális kérdés hajdan és most. Budapest, 1900.
Végházi: A római pápa üzenete a munkások állapotáról. Budapest, 1892.
Walter Gyula: XIII. Leó és a társadalom. Esztergom, 1893.
Webb, S. B. (ford. György E.): Munkásdemokrácia.
Velics Antal: Adalék a keresztényszociális irányeszmékhez.
Velics Antal: Keresztényszociális irányeszmék. Budapest, 1906.
Zichy János gróf: A munkáskérdésről. Budapest, 1883."

(Rerum Novarum. XIII. Leo pápa szociális és társadalomujitó szózatának hatása Szent István magyar birodalmában 1891-1941. A félszázados jubileumra szerkeszteti és kiadja a Rerum Novarum Emlékbizottság részéről Dvihally Géza. Arany János Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. 64-67. old.)

Megannyi írásmű – ismeretük ma is égetően fontos lenne a politika, kultúra és gazdaság irányítói számára.