Mégsem |
Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára, s kélhet közöny, ha már a szív se lát, téphet sebet tövisbokornak ága, s áldott kezet rozsdás szög üthet át, döfhet lyukat csontok közé a dárda; ember tagadhat fényt és életet, állíthat őrt a szikla oldalába, mégsem győzhet az Egyszülött felett! |