A feltámadás ígérete átleng a sáncokon.
Tegnapi télből, könnyű, furcsa tavaszba
oson át a szél. Hóna alatt remegő remény,
sikoltva ébredő, kölyök-újjászületés,
ráncolt ereink kifeszítő, dübörgő lüktetés.
Elsusogja: nincs is halál, sírba életünk
sohasem jut, véglegesen nem száll alá.

A kereszthatárnál nem ér véget az út,
a túlsó partig visz majd tovább, s szélben
hajló fűzerdők felett Isten arca feldereng,
s tökéletességre virradnak végre mindenek.
Tökéletes virradatban, Isten arcán könnyű bánat,
könnyét törlik sarjú ágak. Elsóhajtott
reményeink Hozzá, hazaszállnak. 

2011