Mosolypalástban álltok, érintetlenül.
Körülöttetek a tények megzabolázva.
A tündéri létezés ezer apró bája,
családi dolgok, munka harmóniája
fénylik arcotokon.

Belső köreitek legrejtettebb zugában,
hol a lélek csendje vigyáz magára,
intim suttogássá lapul a kinti lárma.
Korai dér dühe puhul langyosságba,
gyanútlanul.

Körben álltok, érinthetetlenül. Kívül
zabla feszül az októberi tájra. Csókra
váró szájra harmatözön könnye hull,
s puszta remény a szegények társa,
penge suhogása.

Mint hajnali zuhatag áradása,
úgy csapódik rátok majd váratlanul,
a tények korrekt hajthatatlansága.

2015-2017