Otthon
A bokrok alján ébredő sötét;
a régi csapnál rózsa hajt fejet,
gyümölcsfa ejti földre köntösét,
s dongó kering egy tál eper felett.
gyümölcsfa ejti földre köntösét,
s dongó kering egy tál eper felett.
Hajadban lepke: két fehér szirom,
kenyér s pohár a kerti asztalon.
Szemedbe nézek, ajkadról iszom,
s úgy, mint ki félt, a fényed markolom.
s úgy, mint ki félt, a fényed markolom.
Felhők között a hold üt épp tanyát,
a házba lépünk, egy vagyok Veled.
A perceket most csend karolja át;
lámpát gyújtasz s az ágyunk megveted.
