Napsugárnyalábban, lassú feketében,
vonul a gyász a falu közepén.
Sirató gőzölög az aszfalt felett,
s a vonagló kocsisor megáll.
Lassú menetben halad a gyász előre
a temetőhegyre. Fiatalembert visznek,
aki már nem alkuszik hozomra, haszonra,
emberrel, gonddal leszámolt örökre.
Sátorházát lebontotta: ugyan, mi kellene még?
Az időtlenség szekerén megy alkotója elé.
Népe kíséri méltóságos, hosszú menetben,
zárt sorokban, szokatlanul emberi csendben.
Míg oda nem érnek, felkereng a sirató
a katlanos égbolt perzselt felhői fölé,
majd lehull napsugárnyalábban, lassú feketében.

2016-07-13