Nyárvég |
Az ifjú Nyár- kihűlő vad. Leölve hever az ég alatt. Bűzös testén a vér vörös habként ég, és a vén Nap mintha más egekből tündökölne. Az Ősz, e lomha, földi, zordon flotta, Már csak te vagy nekem, különc égbolt, a mindig tűnő és mindig vágyott más, |