Alfred Lichtenstein: Esti órán
Mily sok finomság kél a lenge ködben,

s az apró dolgok lényegessé válnak.

Zöld fellegek, feldúltak s oly ziláltak,

és vak dombok lebegnek el mögöttem.


Rongyos fák kóborolnak messze s távol.

Részeg mezők forognak feslett ingben,

majd egyre szürkébb és bölcsebb lesz minden...

S rőt csillagok: falvak halk fénye lángol. 




                      In den Abend

Aus krummen Nebeln wachsen Köstlichkeiten.

Ganz winzge Dinge wurden plötzlich wichtig.

Der Himmel ist schon grün und undurchsichtig

Dort hinten, wo die blinden Hügel gleiten.


Zerlumpte Bäume strolchen in die Ferne.

Betrunkne Wiesen drehen sich im Kreise,

Und alle Flächen werden grau und weise ...

Nur Dörfer hocken leuchtend: rote Sterne –