Eső után
A tűlevélen vízcseppek gurulnak.
A régi hídon csapzott eb fut át.
Dús lombok isszák illatát az útnak,
s a gondnok füttyent, most váltott ruhát.
A szállodában nyitva minden ablak.
Egy férfi izzad, könnyű nőt cipel.
A pincérlányok székek közt szaladnak,
s egy ázott vendég semmit nem hisz el.
Sok ráncos arcon újra friss a festék,
a bárzenész felölti jelmezét.
Egy lány takarja mellét, hogy kitessék,
s parányi szikrák gyúlnak szerteszét.
A tó vizén unottan ring a csónak,
a partot dúlja számtalan gyerek.
A pára épp, mint súlya itt a szónak;
s koktélra gyűlnek zümmögő legyek.
