Egy költő emlékére
„Fogj tollat, fogj szemet, kivésni
a zord időről látomásodat;
az arc futó, a tett teljét nem éri,
csupán a reflex és a rím marad”
/Sidney Keyes: Idő/
Te sem kaptál haladékot,
hiába írtad rendületlen az üres lapot,
szokvány háború folyt éppen,
-korcs örökség-, s a hangod elhallgatott.
Nem lelhettél e rettegésben békét,
lelkeden vándor köd zihált,
percnyi léted sötét szél sodorta,
s a pillanat átka vakon csapott le rád.
Még mennyi szépség szegődhetett
volna társadul! Őszeid hiába öleltek át,
kétség roppantott derékba, s némult
rímek őrzik azóta látomásaid nyomát.
2017. 04. 06.
2017. 04. 06.