Alfred Lichtenstein: Éjszaka
Rendőr baktat lámpafényben lassan s réveteg.
Gyűrött koldusok vakognak egy-egy árny után.
Villamos csörömpöl s ráng a sarkon túl furán,
s bérkocsik ringnak lágyan, hol csillagfény remeg.
Ringyók lődörögnek csontos házsorok körül,
és mindjük unottan rázza meglett alfelét.
Hűvös dolgokat takar az égről hullt sötét,
s kandúrok nyivákolása zeng a csend mögül.
Die Nacht
Um harte Häuser humpeln Huren hin und wieder,
Die Nacht
Verträumte Polizisten watscheln bei Laternen.
Zerbrochne Bettler meckern, wenn sie Leute ahnen.
An manchen Ecken stottern starke Straßenbahnen,
Und sanfte Autodroschken fallen zu den Sternen.
Um harte Häuser humpeln Huren hin und wieder,
Die melancholisch ihren reifen Hintern schwingen.
Viel Himmel liegt zertrümmert auf den herben Dingen ...
Wehleidge Kater schreien schmerzhaft helle Lieder.