Míg barátaimmal összepofozzuk felgyülemlett napjaim hátralékát, elszalad a május, létszakadékok, szélkörök égnek végig a szélen, csöndkavicson hullt ragyogás csillan. Langyos eső mossa át kimondott szavainkat, s napjaink komiszkenyeréből újra letörünk nagy darabokat, s ajándék nekünk minden falat, ami megmarad.
Szélkörök égnek végig a szélen, csöndkavicson hullt ragyogás. Hibbant szélben őszül a vérünk, hajunk, szakállunk, szemeink. Gyulladt szemű szegényekre dől a reggel, fáradt fejeken hajnali fény kanyarog, simogatja őket, mint rég elfeledett meleg kéz, s emlékeikbe álmuk visszatér. Létszakadékok peremvidékén szélkörök égnek, végig a szélen, csöndkavicson hullt ragyogás.
2016-2017
|