Közhely, de igaz, hogy egyre kevesebben olvasnak világszerte, vagy
ha igen, csak a „világhálón”, ami ugye nem azonos a hagyományos, könyvkultúrán
alapuló olvasással. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ha mégis
olvasnak, vajon miket?

Persze
Európán kívül még rosszabb a helyzet. A vietnamiak otthonában például nincsenek
könyvespolcok, sőt nemritkán egyetlen könyv sem található bennük. Nálunk azért
persze lényegesen jobb a helyzet. De enyhén szólva távol áll az ideálistól. Ami
nem véletlen. A kádári időkben a panellakásokat eleve úgy tervezték meg, hogy
azokban ne lehessen könyvtárat kialakítani. Helyszűke miatt marad a nagyszobai
szekrénysorban néhány polc, amiket aztán oly sokan a „szocreál” szövegirodalom
selejtjeivel raktak meg.



Más volt a helyzet persze a két világháború között. Noha az
akkori nemzeti-keresztény értelmiség legjobbjai már akkor gyakran panaszkodtak
az egyre elburjánzó fércművek miatt, mégis pezsgő volt a könyvkultúra. Akkor
egy középosztálybeli még jutányosan hozzájuthatott értékesebbnél értékesebb
könyvsorozatokhoz. S ha volt is sok selejt, pláne a szépirodalom terén, azért
akkor egy polgári lakás igazi ékességei a könyvszekrények voltak. 



Ám a legfontosabb, hogy akkor még azért a magánkönyvtárak
birtokosai többnyire adtak a nívóra. Tudták: mutasd meg, milyen könyveid
vannak, és megmondom, ki vagy és milyen vagy! Nagyon tanulságos elolvasni az
akkori útmutatásokat arról, milyen is legyen a könyvtárunk. Még akkor is, ha a
könyvkultúra megteremtésének feltételei meglehetően rossz irányba mozdultak el
jó ideje. Az elvek, amiket tanácsként megfogalmaztak, azonban kortalanul igazak.



Itt van például Sinkó Ferenc tanulságos írása (A katolikus ember könyvtára) egy Galántán 1936-ban megjelent, bencés atya (Bíró Lucián) által
szerkesztett kiadványban (Kincses Könyv, II.). Mindjárt így indítja:



„Egy nemzet annál erősebb, minél több temploma, iskolája és
könyvtára van. Katolikus embernek is kell a könyvtár; a mai időkben szükségünk
van okos, ügyes vezetőkre, akik eligazítanak az élet, az erkölcs nagy
kérdéseiben, azonkívül pedig ma az a helyzet, hogy a buták, a műveletlenek vagy
a félműveltek hitetlenek, a műveltek pedig istenhívők. Megfordult a múlt
században divatos szó: „Művelt ember nem hisz!” Ma már azt mondjuk: csak az
hihet, az hisz igazán, aki művelt.”



No de milyen is az igazi műveltség? Erre is megfelel:



„Ma már tudjuk, hogy nem az a művelt, aki szajkó módra darál
meg nem értett tudományos kitalálásokat, hanem az, aki a legnagyobb
könyvtárból: a természetből, az igazán okos emberek gondolataiból összeszed
magának annyit, ami eligazítja az Élet nagy és kis kérdéseiben. A természetből
a tanulságokat a saját tapasztalata, munkája, szenvedése árán gyűjti, átéli az
életet, vizsgálja a dolgokat, töpreng saját és mások bajain, imájával állandóan
kényszerítve, kérve Istent, hogy segítsen neki mindent tisztán, igazán,
valóságban látni. A mások gondolatainak termékei az írások, a könyvek. Ha ezeket
összegyűjtjük, könyvtárunk lesz.”



De melyek mégis az értékes könyvek, teszi fel aztán a
kérdést. És a válasz: „Előbb arra kell felelnünk, melyek nem azok? Nem
értékesek azok, amiket az állomásokon szoktunk venni ilyen címmel: „A gyilkos
múmia”, „Véres papucs a temető falán”, de nem értékesek azok sem, melyeken
ilyen címeket olvasunk: „A szerelmes bestia”, „A forró csókok művészete”, „Egy
hálószoba titkai”.”



Még mielőtt valaki azt hinné, hogy akkor regényt ne is
vegyünk kezünkbe, leszögezi: „Nem, nem azt mondom, hogy ne olvassunk
detektívregényt és szerelmi történetet. Mind a kettő lehet szórakoztató,
nemesítő is, de csak akkor, ha tényleg nemes szándék írta őket. A katolikus
ember könyvtára megtűri mind a kettőt, ha nemesek. Mert a katolicizmus nem aszerint
osztályoz, hogy ez detektívregény, tehát rossz, hanem így: a detektívregény
lehet jó is, meg rossz is.”



Van azonban egy szintén nem kevésbé fontos észrevétele is:



„Nem okvetlenül az a katolikus könyv, ahol minden lapon
hetvenhétszer emlegetik Isten, Jézus, a Szentek nevét, hanem az, amely
tökéletesen mutat rá egy igazságra. Oly tökéletesen, hogy élhetsz szerinte. Nem
mindenki megy be a mennyekbe, aki váltig hajtogatja, hogy Uram, Uram, hanem az,
aki az Atya szelleme szerint cselekszik. Aki ismeri a tíz parancsolatot,
megállapíthatja, hogy melyik könyv katolikus.



Ezeket itt azért kell megemlíteni, mert erősen tartja magát
az a vélemény katolikus közönségünkben, hogy csak az katolikus, amiből „csöpög”
az ájtatoskodás. Nem minden könyv katolikus, ami értékes, viszont vigyáznunk
kell a katolikus selejtmunkáktól, azoktól a „katolikus íróktól”, akik
meggyőződés, tartalom nélkül darálják Isten nevét, vagy olyan módon adják elő,
hogy a jó ízlésű ember megbotránkozik. Bizony az ilyen selejtmunkák közelebb vannak
az istenkáromláshoz, mint az Istendicsérethez; megérdemelnék, hogy külön
indexre rakják őket.” 



Útmutatójához jegyzéket is mellékelt. 1936-ban az alábbi
vallási-világnézeti műveket ajánlotta könyvtáralapozásul:



Kempis Tamás: Krisztus követése (lehetőleg
Pázmány-fordításban)

Prohászka Ottokár munkái

Brisits Frigyes: Prohászka-breviárium

Faulhaber: Zsidóság, kereszténység, germánság

Klug Ignác-Bilkei Ferenc: Vasárnapi könyv

Bangha Béla SJ: Iézus istenségének bizonyítékai

Papini: Krisztus története

William: Jézus élete korának történelmi, politikai, néprajzi
hátterében

XIII. Leó körlevele a munkások helyzetéről (Rerum Novarum)

XI. Piusz körlevele: a Quadragesimo Anno

XI. Piusz körlevele a keresztény házasságról

XI. Piusz körlevele a keresztény nevelésről

Révay József: A Szentek legendái

Lisieuxi Teréz önéletrajza

Chesterton: Assziszi Szent Ferenc élete

Jörgensen-Hirschler: Assziszi Szent Ferenc élete

Sík Sándor: Zsoltároskönyv

Brandenstein Béla: Művészetfilozófia

Chesterton: Igazságot!

Kecskés Pál: A bölcselet története főbb vonásaiban

Schütz Antal: A bölcselet elemei Szent Tamás alapján

Balla Borisz: A lélek útjai

Bangha Béla: Római útikalauz

Bangha Béla: Katolikus Lexikon

Foerster: Élet ás jellem

Marczell Mihály: Bontakozó élet

Marczell Mihály: A katolikus nevelés szelleme

Tóth Tihamér: A művelt ifjú

Mihelics Vid: Keresztényszocializmus

Mikos Ferenc: A Quadragesimo Anno gazdasági rendje

Varga László SJ: Új társadalmi rend felé

Varga László SJ: Társadalmi etika

Olasz Péter SJ: Világproblémák és a modern természettudomány



Végül az alábbi szépirodalmi műveket ajánlotta:



Bordeaux A.: A kis keresztesek

Dickens: Dombey és fia

Dickens: Copperfield Dávid

Dickens: Kis Dorrit

Dickens: Nickleby Miklós viszontagságai

Sienkiewicz: Quo vadis?

Sienkiewicz: Sivatagban, őserdőben

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Mécs László költeményei

Sík Sándor költeményei

Amor Sanctus (Babits Mihály fordításában)

Dante: Divina Comedia (Babits Mihály fordításában)

Bordeaux: Az ősi hajlék

Bourget: A tanítvány

Bourget: Szemközt a halállal

Gertrud Le Fort: A gettóból jött pápa

Krane-Ijjas: Magna Peccatrix

Kühnelt-Leddin E.: Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikik

Mauriac: Frontenac Misztérium

P. Claudel: Selyemcipő

Papini: Gog

Chesterton: Ember, aki csütörtök volt

Chesterton: P. Brown ártatlansága

Chesterton: Hagyományok és hazugságok

Sienkiewicz: Keresztes lovagok

Sienkiewicz: Tűzzel-vassal

Sienkiewicz: Vízözön

Sienkiewicz: Wolodlowsky lovag

Wallace: Ben Hur



Nyilvánvaló persze, hogy az iménti lista inkább csak ízelítő
jellegű, de így is joggal írhatta szerzője: „Ha ezek benn lesznek
könyvtáradban, az ízlésed úgy kifinomodik, hogy nem kell téged tiltani az
értéktelen fércmunkáktól, mert magad a tűzbe dobod őket.”



S végül, de nem utolsósorban tegyük hozzá, amit Gárdonyi Géza mondott: 



„Mégiscsak nagy valami, ha
elgondoljuk, hogy a világ száz legokosabb, legkedvesebb emberét betehetjük a
szobánkba. S nem foglalnak el nagyobb helyet, mint egy vadászpuska hossza! A
könyvtárt összeállítani nem lehet egy rántásra. A könyvszerető ember egész
életén át szemelget, válogat. A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz.
Mint a vetőmag.”



Igen, „egy nemzet annál
erősebb, minél több temploma, iskolája és könyvtára van”. S ez utóbbi
lehetősége végül is mindnyájunknak megadatik azért. Ha csak pár száz kötetünk
is van, törekedjünk arra, hogy azok mind igazi értékek legyenek, melyek egy
életen át elkísérnek bennünket!