Temetés |
Eső szitált és holtak énekeltek, az ázott úton köd mászott utánam. A gödröt néztem, félhomállyal telt meg; és árnyak jöttek, szép sötét ruhában. Karmolt a szél, megrázott minden bokrot, virág didergett reszkető kezemben. Szürkült az ég, majd vállaimra omlott, lelket sirattam, hamvakat temettem. |