W.B. Yeats: A fekete disznó völgye |
Harmat hull lassan, s az álmok gyülekeznek; Ismeretlen lándzsák vad csatáját látom, Zuhanó lovasokkal teli félálom, S fülemben pusztuló hadak üvöltenek. Mi, kik tesszük dolgunk, hol dolmenek állnak, Míg estharmatba fúl a dombon kőhalmunk, Unva minden birodalmat, fejet hajtunk, Néma csillagok s a lángajtó Urának. The Valley of the Black Pig The dews drop slowly and dreams gather; unknown spears Suddenly hurtle before my dream-awakened eyes, And then the clash of fallen horsemen and the cries Of unknown perishing armies beat about my ears. We who still labour by the cromlech on the shore, The grey cairn on the hill, when day sinks drowned in dew, Being weary of the world's empires, bow down to you, Master of the still stars and of the flaming door. |