A nagyszobában díszített az
ablak,
a porcelánon színes fény
rohan,
s meglátod mását egykor
volt magadnak,
tükrök ragyognak körben
boldogan.

Arcodhoz ér lágy selyme
most a szónak,
s elandalít az illatos
fahéj.
Fiad karodban, s ringasz, mint a
csónak,
a part a holnap és a tó az
éj.

Mit nem szeretsz, örömmel
elfelejted,
ma nem hajolgatsz másik
csillagért.
Marad magadra néhány röpke
perced,
örvend a lelked, csend van,
s újra ért.