Nagy havak, szánok,
csengős, védtelen éj.
Mélyutakon  poroszkáló
térdig havas álom,
s benne az ajándék béke,
mely legalább mindenkié.
Így kéne itt is,
így lenne jó most is,
mint volt az egykoron,
mikor csend zúgott a szívben,
és porló hó dalolt a fákon,
s ágaik közt megláthattuk
Isten ránk vetett tekintetét.
Helyére kerülne újra minden,
amit akkor éreztem én:
régről vett karácsonyok ízét
kemencés, kalácsos esték
sarjadó melegét a házon.
Nagy havak, szánok,
csengős, védtelen éj,
s a gyermekarcú béke,
amely talán mindenkié.

2014-2017