A homály
A vén hegyekre ráfagyott a csend;
homály dülöng a fák közt egymagába,
a völgynek fordul, szürke hája reng,
térdig hóban nyomot sem ejt a lába.
A hídhoz ér, a vaskorlátra ül
s felnéz a házak álmos ablakára;
mögé lopódzik s észrevétlenül
karolja át az ólmos, esti pára.
