Úri muri
A részeg herceg whiskyt önt a jégre,
s a fáradt szolgán gúnyosan nevet.
A szajha sóhajt, zsibbad, fáj a térde;
az antik óra most üt épp delet.
A vénkisasszony régről óv egy álmot,
ékszer takargat foltot, ráncokat;
egész idáig minden szépnek látszott,
de most a fényhez arcot válogat.
Az új cselédlány földre ejt egy rózsát,
poshadt a víz, a váza színarany.
A kék szalonból szürke szellem szól át,
ásít a macska, annyi kínja van.
Kopott kosárban szűken mért szalonna,
a birtok szélén két paraszt kaszál.
A nap közéjük mintha tükröt vonna,
s az úri szélben leng a búzaszál.
