Újra |
Egyszer, ha majd belépek egy szobába, ahol csupán a csend marad velem, s talán a múltam reszketeg homálya, mit látni enged még az értelem; s ha ott elalszom, ébredek sokára, vakító fényben pőrén, védtelen, s mert zaj ront rá a hallgatag szobára, égő szemekkel, sírva kérdezem: miért kell mindent újra kezdenem? |