A május gyönyörű.

Szeretem a zöld kertek remegését

az alkonyi keretben, ahogy lépteim

igazítom a parkon át, el nem feledve

hogy valahol ott vársz rám, túl az

Orsó úton, ahol a hortenzia sápadtat  

lobban a hűvös, föllocsolt aszfalton.

Gyönyörű a május.
Nekem a legszebb hónap. A japánbirs

halvány vére olykor lábam elé buggyan:

lágy bársonyával szebb ez, mint bármely

szelíd festék, -… szemben egy sárga ház

tűzfalához döntve látom az óriás hársfa

sötét sziluettjét. Hirtelen a mennybolt

kékjét elrejtik a lombok, s hiába próbálom,

míg alóluk ki nem bukkanok, nem látom

a mesés, büszke égkorongot. Nyár, és álom.

Bárhová nézek, minden robbanó és fiatal,

az apró gömb, a csöpp dió boldogan

növekszik, ringatja és félti a drága gally;

a bokrok megérlelték nedvzöld színüket,

gondtalan fröccsennek szét az új levelek,

zsenge hajtásuk végtelene a nyár ölébe siet.

…majd csöndbe szédült illatok zenélnek,  

mint kényes, mélyhangú fagott, s a Duna fölött

halkan megszületnek a május esti csillagok.