A jó író ott kezdi a könyvét, ahol a kontár befejezi.

A nőt addig izgalmas szeretni, míg az viszont nem szeret.

A nő azt a férfit veti meg legjobban, amelyik meg akarja érteni.

Nagyobb tékozlás két nő közt választani, mint csak egyet kívánni.

Ha a művészet tükör lenne, az emberiséget megölné az unalom.

Az igazi művészet olyan, mint nyerő lapokkal csalni.

Az igazi társalgás csak a semmiről szólhat. Tudományról beszélni jó társaságban – illetlenség. Művészetről nagyképűség, csak a semmi ad elég okot, hogy hosszan megvitassuk.

Az optimista soha nem választ. Mindig őt választják.

Egy művész egyetlen kötelessége, hogy másokat megtévesszen.

A tudomány nem más, mint félreértett tapasztalat.

A művész és a jogász között egyetlen hasonlóság van: egyiket sem korlátozza az igazság.

A filozófia a kontár költők találmánya.

A regényíró akkor ír verset, ha elhagyja a képzelete.

A filozófus az az író, aki a regényének csak a címét képes kitalálni.

.

Semmivel sem vagyunk annyira együttérzők, mint mások tévedéseivel.

Annak a legkönnyebb megbocsátanunk, akit megbántottunk.

A nők mindent elhisznek neked, kivéve a valóságot.

Ha valakit az ellensége választ meg, s nem fordítva, elveszett ember.

A ruha a férfit öltözteti, a nőt vetkőzteti.

A rossz könyv megmutatja, milyenek vagyunk, a jó, hogy milyennek érdemes lennünk.

A szerelem tartósítószere a feledékenység, a barátságé az emlékezet.

Ha valaki egy nőt gyűlöl, alantas, ha szereti, szánalmas.

A nő nem érdemli meg a férfit, ahogy egy férfi sem érdemli meg a nőt. Jól van ez kitalálva.

Ha valaki könyvet ír, leszállítja a képzeletet.

A félelem az értelem egyetlen fokmérője.

A jó szülőt a gyermek neveli. A gyermeki jó a neveléstől független.

Csak a betegség teheti a gyávát hőssé.

A halál az egyetlen méltóság, mely nem függ a születéstől.