Csendben
mosod kezed, s az arcod titkolod.
Közöttünk gödrök, tegnap egy se volt ott;
csendben maradni így van indokod.
Napok rohannak, és a tinta szárad,
gyűlnek körém a kérdő mondatok.
Utánad nézek, látni még a hátad,
beszélni kár, ha bármit mondhatok.
