Rácsai Róbert
W.B. Yeats: A jövendőbeli Írországhoz (To Ireland in the Coming Times)

Tudd meg hát, olyan akartam lenni,

Azoknak igaz, hű testvérei,

Kik enyhítve Írország sok baját

Zengtek dalokat, mesét s balladát;

Hát én se legyek kevesebb, mint ők

Hisz’ vörös rózsák határolják Őt

Kinek régebbi a története,

Mint az Isten angyali serege,

Papírra vetették az egészet.

Mikor az Idő tombolni kezdett,

Végtelenül szárnyaltak lábai,
Írhon szíve nekiállt dobogni,
És az Idő egy parancsot adott:
Gyertyák, mindenfelé lobogjatok!
És Írország talán elmerenghet,
Kihasználva a rászabott csendet.


Hát akkor számítsak annyit én is,
Akár Mangan, Ferguson és Davis,
Mert annak, aki jól elmélkedik,
Rímem többet jelent, mint rímeik,
Mert felfednek roppant mély dolgokat,
Ott, hol a test magányosan szunnyad.
Mert asztalom körül járnak-kélnek
Azok az elemi teremtmények,
Melyek végtelen észből származnak,
S feszülnek neki árnak s viharnak.
Ám mégis, ki szabott utakon jár,
Arra egy őszinte tekintet vár,
Velük tartasz, utazhatsz bármerre, 
Vörös rózsahatár vesz majd körbe.
Hold alatt táncolnak a tündérek,
Druida föld és Druida ének!


Érted írok, amíg csak tehetem, 
Az álmaim és átélt szerelmem.
Megszületünk, s időnk halálunkig
Egy szempillantás alatt elmúlik;
Énekeink és szerelmünk, amit
A végtelen Idő fénybe borít,
És minden sötétségben élő lény
Amely asztalom körül jár és kél,
Tán meglelik, ahogy mennek tovább,
Az igazság emésztő mámorát,
Nincs helye álomnak s szerelemnek,
Isten fehér léptei kísérnek.
Szívem rímjeim közé vetettem,
Hogy tudd majd az eljövendő ködben
Hogyan tűnt el
velük szívem
A vörös rózsás határszegélyen.

To Ireland in the Coming Times




Know, that I would accounted be 

True brother of a company 

That sang, to sweeten Ireland's wrong, 

Ballad and story, rann and song; 

Nor be I any less of them, 

Because the red-rose-bordered hem 

Of her, whose history began 

Before God made the angelic clan, 

Trails all about the written page. 

When Time began to rant and rage 

The measure of her flying feet 

Made Ireland's heart begin to beat; 

And Time bade all his candles flare 

To light a measure here and there; 

And may the thoughts of Ireland brood 

Upon a measured quietude. 


Nor may I less be counted one 

With Davis, Mangan, Ferguson, 

Because, to him who ponders well, 

My rhymes more than their rhyming tell 

Of things discovered in the deep, 

Where only body's laid asleep. 

For the elemental creatures go 

About my table to and fro, 

That hurry from unmeasured mind 

To rant and rage in flood and wind; 

Yet he who treads in measured ways 

May surely barter gaze for gaze. 

Man ever journeys on with them 

After the red-rose-bordered hem. 

Ah, faeries, dancing under the moon, 

A Druid land, a Druid tune! 


While still I may, I write for you 

The love I lived, the dream I knew. 

From our birthday, until we die, 

Is but the winking of an eye; 

And we, our singing and our love, 

What measurer Time has lit above, 

And all benighted things that go 

About my table to and fro, 

Are passing on to where may be, 

In truth's consuming ecstasy, 

No place for love and dream at all; 

For God goes by with white footfall. 

I cast my heart into my rhymes, 

That you, in the dim coming times, 

May know how my heart went with them 

After the red-rose-bordered hem.