Arcod komor, állsz hidegen, akárcsak egy mord idegen. S én, mint urát hanyag szolga, szemed lesem…haragszol ma? Életemből el ne tűnjél, ahogy álmom – benne tündér - szertefoszlik reggel s vége! belül fáj csak édessége… Hidd el, nincsen egyéb vágyam: szíved ismét megtaláljam! Szerelmem még mindig bízik… menni készülsz? …maradj… tízig! |