Hamu
felhőiden sétálgatsz szótlanul.
Lépted nyomán a csend szép selyme lebben,
fehér ruhádon cseppnyi folt lapul.
A túlra nézel, fényt lehelsz magadnak,
ne félj, megértem minden sóhajod;
s az ujjaid közt halvány seb marad csak,
ha majd, hogy égtél, el kell mondanod.
