Nem tananyag persze a kérdésre adandó válasz.

Valahogy mindmáig
nem. Csak törhetjük a fejünket, vajon miért?

 A Szovjetunióban 1917-1923 között a GPU autentikus becslései szerint
körülbelül 1 760 000 embert gyilkoltak meg. 5, 2 millió éhhalált halt 1917 és
1922 között, 6 millió éhen halt 1932-1933 között.

(Számadatok a húszéves bolsevizmus történetéből. Máriabesnyői
Missziós Naptár 1938. Szerk.: P. Medgyesi Dezső O. M. Cap. Máriabesnyő, 1937.
33. old.)

Folytassam tovább?

„1922-ben két kényszermunkatábor volt 6000 kényszermunkással,
akik mind tisztekből, hivatalnokokból és papokból regrutálódtak. 1927-ben
ötvenre emelkedett a táborok száma, 140 000 elfogottal. 1930-ban már 90 tábort
találunk egymillió ötszázezer nyomorulttal s a tisztekhez, polgári elemekhez
„csatlakozik” a kulák is. 1932-ben 140-re emelkedik a táborok száma, 2 500 000
szerencsétlen ember sínylődik itt, legnagyobb részük paraszt, mert a polgári
elemeket közben megölték. 1936-ban 250 munkatábort találunk 6 500 000
kényszermunkással. 1932. év végétől 1936-ig, tehát a második ötéves terv első
négy évében a kényszermunkatáborok száma 80 százalékkal, az elfogottak száma
160 százalékkal emelkedett.” (U. ott)

No de nem, inkább nem idézem
tovább a fentebbi statisztikát.

Csak lakonikusan megjegyzem::mindez miért nem
tananyag?

Tudom, a kérdés, költői, de mégis...